Parenteralis antibiotikumok a gyermekgyógyászatban

Összeállítottam házi használatra egy útmutatót a leggyakrabban alkalmazott parenteralis antibiotikumok alkalmazási módjáról. Bizonyos antibiotikumok oldása, tárolási módja, adagolása olyan információ, amelyet alkalmanként fel kell lapozni a szakkönyvekből vagy előkeresni az eredeti prospektusból, megbízhatóan megjegyezni pedig nehéz a ritka alkalmazás miatt. Erre az ismételt keresgélésre vesztegetett időt hivatott lerövidíteni ez a gyermekgyógyászatra fókuszáló anyag.

Mit ne tegyünk kullancs-csípés esetén

Lakos András infektológus írásaiból 10 mondat, mit ne tegyünk kullancscsípés után. A szerző 27 év alatt 10.000 Lyme-kórt kezelt, elhiszem neki…

Megkérdőjelezhető eljárások a gyermekgyógyászati gyakorlatban

Az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának XXIII. Tudományos Ülésszakát Székelyudvarhelyen tartották. Egy problémafelvető előadást mutattam be, a parenteralis antibiotikum alkalmazás előtti bőrteszt (már írtam róla), ill. a BCG oltás utáni hegnegativitás követése kapcsán fogalmaztam meg kérdéseket.

Tetanus profilaxis

A tetanus világszerte előforduló betegség, amely hatékony megelőzés vagy kezelés hiányában jellemzően szúrt sebekhez vagy szöveti necrosissal járó sérülésekhez társul. Nem felszámolható betegségről van szó (a Clostridium tetani a földben évekig elél, megtalálható a házi porban, édes és sós vizekben, több állatfaj székletében), ezért nagyon fontos az aktív immunizálás vagyis a tetanus elleni védőoltások előírás szerinti alkalmazása.

Autizmus spektrumzavar screening Romániában

Április elején elvégeztem egy autizmusról szóló kurzust, a Iasi-i Orvosi Egyetem szervezésében, a Medability online felületén jelentették meg. Tudomásom szerint még lehet regisztrálni, 14 kreditpontot ér, de a pontok nélkül is érdemes elolvasni, nagyon szép, jól használható, rendszerezett anyag. A kurzus lényege, hogy a családorvosokkal és gyermekorvosokkal megismertessen egy olyan egyszerű kérdőívet, amelynek segítségével képesek lesznek viszonylag pontosan diagnosztizálni az autizmust, vagy szabatosabb és modernebb megfogalmazásban: az autizmus spektrumzavart. A (pdf-ben) 32 oldalas anyag természetesen ennél jóval több háttérinformációt tartalmaz, sorra veszi a betegség definícióját, történeti áttekintését, epidemiológiai becsléseket, etiolgiájára vonatkozó elméleteket, klinikai jellemzőket, a diagnózis fogódzóit, társbetegségeket és kezelést, a végén esetbemutatóval és bőséges bibliográfiával. Ennyit a kedvcsináláshoz. Az alábbiakban magyar nyelvre fordítva bemutatom a kérdőívet (román nyelven pdf formátumban letölthető innen), amelyet használnunk kell az autizmus gyanúja esetén.

Gyors és biztonságos vizeletvétel új, standardizált technikával újszülötteknél

Nagy feltűnést keltett egy nemrégiben megjelent spanyol cikk, amelynek szerzői azt állítják, hogy egy új, nem invazív, standardizált technikával képesek átlagosan kevesebb mint 1 perc alatt az esetek 86%-ban (69/80) rábírni az újszülöttet arra, hogy vizeletet ürítsen.
A technika a következő:

1. Hidratálás, előkészítés: szoptatás vagy tápszer adása (életkor szerint: 1. nap 10 ml, a következő napokban +10 ml/nap, második héttől 25 ml/kg) után 25 perc elteltével a genitáliákat alaposan tisztítsa le szappanos vízzel, majd törölje szárazra steril gézzel. A baba nyugtatása miatt 2%-os glukóz oldat adható.

A prometazin (Romergan) újraértékelve

A mai, irányelvekkel körülbástyázott gyógyászatban is előfordul, hogy egyes gyógyszerek főbb felhasználási területe országonként, régiónként gyökeresen különbözik. Egyik jó példa erre a PROMETAZIN (Romergan, Phenergan, Pipolphen), amelyet Romániában főként kisgyermekeknek, de csecsemőknek is nyugtatóként használnak, jóllehet a betegtájékoztató a két éves kor alatti alkalmazást tiltja (néhány éve még csak az újszülöttek és koraszülöttek számára tiltotta; “régi jó” gyógyszerként ismerik a szülők és a szakorvosok egyaránt), ugyanakkor pl. az USA-ban leírják, hogy ott széles körben elterjedt antiemetikum, amelynek használatát sikertelenül próbálják visszaszorítani, ugyanis a gastroenteritisek tüneti kezelésénél rutinszerűen írják fel.

Az adenovírusos tonsillitis csapdája

Érdemes megfigyelni, hogy a légúti virózisok részletezésénél, csaknem mindig az adenovírussal kezdődik a lista, és ez nem a betűrendbe sorolás miatt történik így. Az adenovírusok a gyermekkori legúti fertőzések 5-10%-ért felelősek. Mint neve is mutatja (adeno = mandula, 1953-ban mandulaszövetből izolálták), gyakran okoz tonsillitist, de conjunctivitis, otitis, krupp, hörghurut, bronchiolitis, pneumónia, szamárköhögést utánzó kórkép, vírusos meningitis, haemorrhagiás cystitis vagy vírusos hasmenés kóroka is lehet.

Az adenovírusos tonsillitisről érdemes megjegyezni, hogy a megtévesztésig utánozhatja a Streptococcusos pharyngitist, a klinikai kép és a laborparaméterek tekintetében egyaránt. Jellemző rá az exsudatum képződés (suppurativ tonsillitisnek néz ki) és a hirtelen kezdetű igen magas láz. Ha ez nem vezette félre a klinikust, akkor jöhetnek a laborvizsgálatok: egyéb légúti virózisoktól eltérően a légúti adenovírus fertőzések az esetek felében jelentős leukocitózist (15.000/ul felett), igen magas C-reaktív protein szintet (40mg/l felett), illetve 30 mm/h feletti VVT süllyedést okoznak (a procalcitonin-szint az esetek többségében alacsony marad [4]).

Az Ampi-Genta társításról

A gyermekgyógyászati alapellátásban (kórházon kívül), ha injektábilis kezelésre kerül sor, leggyakrabban Ampicillin és Gentamicin társításával találkozhatunk. Az ampi-genta tandem számos (középsúlyos) kórképben évtizedek óta jól bevált empirikus kezelés, amelyet bizonyos helyzetekben már-már rutinszerűen alkalmaznak, azonban a társítás mikéntjére, az adagolásra talán kevesebb figyelmet fordítanak. Gyermekeknél a szúrások és nővérlátogatások számának csökkentése érdekében nem ritkán napi kétszeres adagolást írnak elő, a két gyógyszert pedig vagy összehúzzák egy fecskendőbe, vagy ugyanarra a helyre adják egymás után, a tű kihúzása nélkül.
A részletesebb gyógyszerkönyvek leírják, hogy az Ampicillint és Gentamicint sem infúzióban, sem fecskendőben összekeverni nem szabad, beadása nem történhet ugyanarra a helyre; társítva úgy kell adni (vénásan is), hogy a Gentamicin után legalább egy óra teljen el az Ampicillin beadásáig.

Frissített irányelvek a Streptococcusos pharyngitisről

2012 szeptemberében jelent meg az IDSA (Amerikai Infektológiai Társaság) kiadásában az A-csoportú Streptococcus (GAS) pharyngitis klinikai útmutatója. A szerzők 5 kérdésre kívántak precíz választ adni:

1. Hogyan kell diagnosztizálni a GAS pharyngitist?
2. Kit kell vizsgálatnak alávetni a GAS pharyngitises betegek közül?
3. Hogyan kell kezelni a GAS pharyngitist?
4. Szükség van-e adjuváns kezelésre NSAID vagy corticosteroid gyógyszerekkel?
5. A recurrens GAS pharyngitises betegek krónikus GAS hordozók?

Nézzük nagy vonalakban a felvetett kérdéseket és válaszokat.